Job 23

Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. ^a1Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. ^b 2

Jób hetedik védekezése: óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna

3Felele pedig Jób, és monda: ^c 4Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. 5Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig. 6Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel. ^d 7Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. 8Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! 9Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! ^e 10Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre. 11Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom. ^f 12De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. 13Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el. ^g 14Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. 15Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. ^h 16Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála. 17Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle. ⁱ